Harc a londoni Olimpiáért

 A KVSE egy, a Vasas kettő, a BVSE egy versenyzőjével felálló magyar kardcsapat folytatta harcát az olimpiai kvalifikáció utolsó előtti állomásán, Olaszországban.
Mint tudjuk, a három egyéni indulási lehetőséget a csapatversenyek során lehet kivívni, ezért az egyéni verseny csak ráhangolást jelentett a létfontosságú csapatküzdelem előtt.
Decsi Tamás, a KVSE versenyzője az egyéni selejtezők során három győzelemmel és három vereséggel zárt a csapatban, így első mérkőzése mindjárt kemény küzdelemre késztette a fehéroroszok tavalyi VB ezüstérmese, korábbi Európa-bajnoka ellen.
Decsi T. (H) - Bujkevich (BLR) 15 - 14.
Bár végig biztosan vezetett, végül neki kellett fordítania három remek találattal.
Következő ellenfele nem jelentett gondot, az eredmény az ellenfélre volt nagyon hízelgő: Decsi T.(H) - Galli (AUT) 15 - 11 (7 - 0 után).
Másnap a régi ellenfél, Limbach (D) következett, s bár 10 - 8 -nál még itt volt az előny, a szerencse három tusnál is az ellenfelet segítette, s utána már nem volt ellenszer a versenyt később magabiztosan nyerő német vívógép ellen. Decsi T.(H) - Limbach (D) 10 - 15.
A többi válogatott is búcsúzott, de igazából mindenki a csapatra készült. Szilágyi legyűrte kisebb sérüléseit, Lontay pedig elszántan készülődött, miután lehetőséget kapott a kezdésre. Kína ellen a nyolc közé jutás volt a tét, s itt csak a győzelem volt elfogadható. Kínát sokadszor győztük le kitűnő vívással, s így szerencsére nem derült ki, mire lennének képesek, ha rajtunk túljutnának.
Közben fél szemmel a rivális csapatokat is figyeltük. Kanada elbukott, az ukránoknak esélyük sem volt Korea ellen, ám a franciák többtusos hátrányból fordítottak az USA ellen.
A négy közé jutásért az oroszok voltak az ellenfeleink, akiktől a cataniai VB-n nem egészen valós körülmények között szenvedtünk vereséget. Ezúttal már az elején elhúztak ellenfeleink, s a kapitány Kovács Tamás, Decsi Tamást az első mérkőzése után pihentette a hátralevő mérkőzésekre.
Iliász, ahogy a többiek is nagyon igyekezett, de ez most reálisan kevés volt. Érthetően elkenődött a vereség után az egész csapat, különösen, mikor azt láttuk, hogy a franciák óriási meglepetésre legyőzik az olaszokat. Egy kicsit ez többnek tűnt a csodánál!
Csüggedésre nem volt idő! Nem adjuk fel, küzdünk a végsőkig - adta ki a jelszót a kapitány, Kovács Tamás. Higgadtan próbált lelket önteni a fiúkba Somlai Béla vezető edző, aki töretlenül hitt továbbra is a fiúk által elvégzett hatalmas munkában, szívükben, s kitartásukban.
Jómagam harci kiáltásokkal biztattam a csapatot, hogy higgyenek kardjuk erejében. Előbb a románokat, majd az olaszokat kényszerítettük térdre. Mindhárom fiú erejét megfeszítve küzdött. A kínai, román, olasz válogatott skalpja a tarsolyukban. Parádés! Csak az orosz előttünk, de hát ez sohasem volt könnyű lecke. Ám ezt a feladatot is többször megoldotta a csapat az elmúlt években.
Egy hónap múlva Moszkvában indulunk a végső csatára. Feladatunk egyszerű, le kell győzni ellenfeleinket. S ha a múltba révedek, az orosz tél régebben is kifogott a franciákon. S Dorell miért lenne nagyobb vezér Napóleonnál?

Fel Londonra! S ha Isten velünk, ki ellenünk?!!
Hajrá Magyarok!
Hajrá KVSE!

Decsi István